Az már lassan, de szerencsére úgy tűnik biztosan kezdi átjárni szélesebb körben az emberek fejét, hogy a burgonya nem tartozik a legjobb szénhidrátforrások közé, magas glikémiás indexe és keményítőben gazdag tartalma miatt. Fogyasztása hosszútávon amellett, hogy növeli térfogatunkat, még egészségkárosító is lehet. De szeretjük. Én is. Nagyon.
Akkor mi legyen? Helyettesítsük! Mivel? Édesburgonyával! És még? Zellerrel! Mostanában kezdem magamnak felfedezni ezt a bűzös kis zöldséget és mivel annyira jól ment a varázslás banánkenyérből mákos-mandulás muffinra, hogy gondoltam, nem okozhat gondot, ha zellerből akarok krumplipürét varázsolni.
Nem tudom, kinek hogy tanította az anyukája eme gumós növény pürésítését, nálunk az a módi, hogy jó sok vajjal és tejföllel kell nyakon önteni és addig nyomni a mázas lábasnak a krumplitörőt, amíg el nem reccsen.
Viszont, mivel én szeretem kerülni a tejtermékeket, ez nem volt opció. Még szerencse, hogy a Google a legjobb barátom, így megsúgta, hogy a krémesítés más módszerrel is létrejöhet.
30g rizst a szokásos módon megfőzünk, amíg a másik edényben sós és zöldségleveskockás vízben fő a nagyobb darabokra vágott zeller. Amikor készen van a rizs, átkanalazunk egy keveset a zelleres vízből és zizzentünk rajta egyet egy turmixban. Az így kapott masszát a puhára főtt és lecsepegtetett zellerre öntjük és botmixerrel bébipapi állagúra zúzzuk.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ízre tökéletes mása a krumplipürének, de sokkal jobban hasonlít az íze hozzá mint a lekváros derelyéhez. Kókuszzsíron és fokhagymán párolt spárgával, valamint paradicsomos mozzarellás sült pulykamellel tálalni ér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: