Az ötletem

Tudom, hogy vissza-visszautalgatok az előző bejegyzésekre, de végül is egy történetet írok le lépésről-lépésre. A saját történetemet, legalábbis ami az utóbbi időben zajlik bennem, körülöttem.

Szóval, amint azt az előző bejegyzésemben írtam, másfél évvel azután, hogy lementem az edzőterembe, színpadon álltam egy fitnessversenyen. Euforikus volt a hangulatom és ez még hetekig kitartott, aztán jött a karácsony, az idei új év és vele együtt a hideg január, engem pedig körülvett valami bús melankólia.

Akkor most hogyan tovább? Természetesen továbbra is megyek edzeni hetente négyszer-ötször, lehetőség szerint tisztán étkezem, van munkám, kiegyensúlyozott párkapcsolatom, szerető családom. De célom?

Valahogy én mindig akkor funkcionálok megfelelően, ha legalább egy területen van valamilyen célom. Ha az élet egyik területén sincs kifejezett célom, akkor minden területen visszaesik a produktivitásom. Ergo kellett találnom újra valamilyen célt magamnak. Visszatérő vendég az agyamban a vállalkozásalapítás gondolata, de tojógalamb voltam mindig, hogy tegyek is ezért valamit. Bár elképzelhető, hogy valójában egy ötletemben sem hittem igazán.

Másfél hónappal ezelőtt viszont három napon keresztül élvezhettem az otthoni wellness minden báját, Rhinospay-vel valamint Neocitran-nal és ekkor jött a megvilágosodás, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni. Egy saját lakás fitness stúdiót szeretnék, ami kifejezetten a kisgyerekes anyukák igényeire lenne szabva. Persze a belépéshez nem kell egy saját gyermek születési anyakönyvi kivonatát előrántani a tarsolyból, ez nem előfeltétel.

Mostanra őszintén mondhatom, hogy szeretek sportolni és szeretném ezt a mozgás iránti szeretetet másoknak is átadni. Szeretném, ha azok, akik mozgásszegény életmódot folytatnak, vagy van valamilyen komplexusuk ezzel kapcsolatban, azok is éreznék, hogy mozogni jó. Élvezetes, örömteli, felszabadító.

Számos barátnőm van, akinek már van babája és nehezen tudják megoldani a gyerekfelügyeletet, ha el szeretnének menni valamilyen csoportos órára. Valamint azt is tudom, hogy sokan ugyanazon okokból kifolyólag ódzkodnak lemenni például egy edzőterembe, amiért én is idegenkedtem ettől. Sokan vannak, főleg férfiak, néznek, bámulnak, kiutálnak, tojógalamb effektus megint. Emiatt gondoltam, hogy életképes lehet egy ilyen terem működtetése.

Az alapvető gondolatom az, hogy egy-két szobában vagy csoportos foglalkozás lenne, mint jóga, aerobik vagy pedig személyi edzés, a fennmaradó szobában pedig a gyerekek kapnának helyet egy szakképzett felügyelő keze alatt. Így a poronty ott is lenne, de mégsem. Nem kellene külön bébiszittert fizetni, aki otthon marad a gyermekkel, vagyis relatíve távol az édesanyától, viszont mégsem baba-mama torna, mert hiszem, hogy az anyáknak is jár egy kis idő, amikor kicsit kiszakadhatnak a folyamatos babázásból és magukra figyelhetnek. Mint írtam korábban is, tudom, hogy nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott, viszont a neten barangolva meglehetősen kevés ilyen bababarát, családias hangulatú helyet találtam.

Természetesen szerves részét szeretném képezni ennek a helynek, így első lépésként az ötlet megfogalmazásától számított egy hónap múlva elkezdtem egy fitness instruktor képzést, hogy a személyi edzéseket én magam tarthassam. Már két alkalmon túl vagyok, a „gyúrósuli”-s élményeimet viszont egy másik bejegyzésre tartogatom.

Tovább a blogra »